Mi a kultúra?

https://www.phil-inst.hu/uniworld/kkk/crosscul/kondor/1.htm

Részlet: Kondor Zsuzsanna:

A kultúra fogalmának és tartalmának változása Cicerótól Carey-ig

1. A kultúra mai fogalmának kialakulása. Antik és kora keresztény elõzmények

Elöljáróban a kultúra fogalmának eredetérõl, jelentésérõl és ez utóbbi alakulásáról szólok, majd kitérek kultúra és társadalom sajátos összefonódottságára, végül a kultúra mai fogalmának fõbb elemeit veszem számba.

A 'kultúra' szó mai használata igen sokrétû. Beszélünk 'mezõgazdasági kultúráról', 'kultúrpolitikáról', 'nemzeti kultúrákról', stb.. Az elsõként említett, ókori megfelelõje szerint agri cultura, mint neve is mutatja, római eredetû; a 'kultúrpolitika' kifejezés elõször egy német pedagógiai lapban, a Pädagogischer Revue-ben szereplõ cikk címében jelent meg 1840-ben és e században született a 'nemzeti kultúrák' kifejezése is. E terminusok megjelenése olyan változásokra utal, melyek a 'kultúra' terminus jelentésében mentek végbe, s amelyekre a késõbbiekben még visszatérek. A 'kultúra' jelentésének meghatározásában segít a szó etimológiai vizsgálata, valamint használatának áttekintése.

A szó eredetét tekintve a latin 'colere' igébõl származik, mely jelentésében valamifajta mûvelést (elsõsorban, mint már említettem a föld mûvelését), gondozást, ápolást, gondoskodást jelentett. Az igét használták még a lakni valahol, az ékesíteni, díszíteni, valamint a tisztelni (cultura deorum) értelmében is. A szó értelmének lényeges változását, mely a mai szóhasználathoz való közeledés elsõ döntõ lépéseként tartható számon, Cicero (i.e. 106-43) a Tusculanae Disputationes címû mûvében megfogalmazott "cultura animi ... philosophia est" állítása jelentette, amely tehát a filozófiát a lélek mûveléseként határozza meg. A 'colore' metaforikus jelentésének bizonyítékát adja a belõle képzett 'cultus' szó, aminek használatából kiderül, hogy a kimûvelés, jobbítás értelmét nemcsak anyagi létezõkre vonatkoztatták, hanem lélekkel, mûveltséggel kapcsolatos értelemben is használták. Mutatja ezt a "cultus animorum corporumque" kifejezése - melyet Liviusnál (i.e. 59- i.sz. 17) találhatunk meg -, illetve az írás, irodalom mûvelését jelentõ "cultus litterarum" Justinianus (527-565) által használt kifejezése is.

Augustinus (354-430) szintén a 'cultura' szót használja Sermo címû mûvében, amikor Istennek az emberi lelket gondozó tevékenységéért - melyet egyébként a szántóvetõ tevékenységével állít párhuzamba - cserében, számunkra kötelezõnek tartja "kultúráját" szívünkben megõrizni. Itt érhetjük tetten a 'cultura' terminus jelentésének azon átalakítását-átalakulását, melyet ma a kultusz terminus takar. A középkorban egyébként gyakran használták a 'cultura Christi', 'cultura Dei', 'cultura Demonorum' kifejezéseket is.

A szó Cicero által meghatározott jelentésében az itáliai humanisták jóvoltából került ismét használatba a 15. század táján, ekkor azonban már az egyes nyugati nemzeti nyelvekbe is beszivároghatott. Ennek folytán a 17. században Bacon (1561-1626) a De Dignitate et Augmentis Scientiarrum (1605) címû írásában már 'georgica animi'-nek nevezi az etika azon részét, melynek a lélek mûvelésével kell foglalkoznia, valamint a 'cultura' kifejezését tárgyának - ti. az elmének - külön megnevezése nélkül használja. Ez annak fényes bizonyítéka, hogy a köztudatban a 'cultura' már az elme kimûveléséhez - a nevelés és az önmûvelés értelmében - tapadt használatában, miként addig csak metaforikus használatában volt jellemzõ. Hobbes (1588-1679)Leviathan-jában (1651) a kultúra már egyértelmûen a gyermek nevelésére vonatkozó munkát jelöli, aminek célja a gyermeki elme kimûvelése (a Culture of their minde's). Ettõl határozottan megkülönbözteti a 'kultusz' fogalmát, ami viszont valaki kegyeinek megnyerése fejében tett szolgálatok teljesítését jelenti.