Caspar David Friedrich: Vándor a ködtenger fölött

Kenyon Cox: A Romantika allegorikus, meztelen nőalakja könyvet olvas (ceruzarajz)

A romantika egy egységes korstílus, ami több művészeti ágra együttesen terjedt ki. Kialakulásának időszaka a 18. század vége, virágkora a 19. század első fele, a század második felében a késő romantika és a romantikából kiinduló irányzatok (eklektika, historizmus) voltak jelentősek. A romantika végét szokás Eugène Delacroix halálának időpontjával egyeztetni (19. század második fele).

Történelmi háttér [szerkesztés]

Csalódnak a felvilágosodás eszméit megtagadó forradalomban (és annak eszméiben): nem hozott korábban a ráció sem megoldást, közben az egyházból is kiábrándultak, elvesztették a felvilágosodás optimizmusát, jellemző az illúzióvesztés, kiábrándultság.

Megjelenése [szerkesztés]

Az irodalomban [szerkesztés]

A romantika először a német irodalomban jelentkezett a klasszicizmussal együtt és azzal kölcsönhatásban (a németek ezért a korszakot klasszikának nevezik). A 18. század legvégén angoloknál is jelentkezett, az 1820-as években afranciáknál, oroszoknál és később folyamatosan Közép-Európában.

A romantika irodalmának egyik fő ismérve a klasszicizmus-ellenesség. Központi témája a szabadság eszméje és vágya, az egyén, az individuum előtérbe kerülése, az önkifejezés szabadsága áll. Történelmi hátterét a francia forradalom, majd a napóleoni háborúk okozta kiábrándultság szolgáltatja.

A romantikus irodalom általános jellemzői:

• a felfokozott életérzés kifejezése, a reményvesztettség, a csalódás, a világfájdalom ("spleen"); vagy éppen az ezzel ellentétes forradalmi hevület és lángoló életöröm.
• az eszményítés, az idealizálás: a romantikus alkotások a szabadság eszméit keresik, gazdag érzelemvilágot tárnak fel
• felélednek a nemzeti irodalmak, a nemzeti múlt, a nemzeti kultúra, a népköltészet, a folklór iránti érdeklődés, ezzel egyidőben elindul a népmesék gyűjtése és a népnyelv beemelése az irodalomba
• a múlt felé fordulás leginkább a középkor, főleg a gótika iránti rajongásban nyilvánul meg
• nagy mennyiségben jelennek meg a távoli, egzotikus vidékeken, kultúrákban, egzotikus szereplőkkel játszódó történetek, melyek a jelenből vagy az adott világból való elvágyódást tükrözik
• fontos szerepe lesz a kalandos, fantáziadús, szövevényes, bonyolult cselekménynek
• elterjed a két, sokszor egymással ellentétes síkon játszódó történet, az álom és a valóság ellentmondásainak a felfedése
• stílus és nyelv tekintetében jellemző a líraiság, sok a töredékben maradt alkotás, a zeneiség, a festői monumentalitás (mintha a mű egy freskó lenne), az ellentétek nagy száma.
• hangnem: legelterjedtebb a patetikus, humoros (főleg fekete humor) és az ironikus hang.
• az epikai műfajok között vezető szerepet tölt be a regény, nagyszámú történelmi regény és kalandregény születik a korszakban. Ekkor jön létre a bűnügyi irodalom, a detektívregény és detektívnovella is.
• kialakul több átmeneti műfaj is, mint a világdráma vagy a drámai költemény. A lírában nagy szerepet kap a dal, az elégia.
• a költő és író szerepe megváltozik, a költő utat mutat a népnek, vagy látomásait írja meg, látnok, vátesz szerepe van. Sok alkotó maga is példamutatásképpen forradalmakban, szabadságharcokban vesz részt, a nemzeti függetlenségi törekvések szólójává válik.

A német romantika filozófiájának megalapozóiként a német gondolkodókat ismerjük:

• Johann Gottlieb Fichte – a romantika boldogságeszményének megfogalmazója.
• Friedrich Wilhelm Joseph von Schelling – az idealizmus mint a romantika iránymutatójának megteremtője.

A német irodalomban a romantika több korszakot és helyszínt ölel fel:

• a romantika előfutárai: Friedrich Hölderlin, a romantikus költészet német megteremtője és Jean Paul.
• a jenai romantika képviselői: Novalis, August Wilhelm von Schlegel és Friedrich von Schlegel,Ludwig Tieck, Friedrich Schleiermacher teológus és filozófus, Wilhelm Heinrich Wackenroder.
• a berlini romantika képviselői: E. T. A. Hoffmann és Heinrich von Kleist.
• a heidelbergi romantika képviselői: Bettina von Arnim, Ludwig Achim von Arnim, Clemens Brentano, Adelbert von Chamisso, Joseph von Eichendorff.

További német romantikus írók, költők: Friedrich de la Motte Fouqué, Jakob Grimm és Wilhelm Grimm– a népmesevilág feltámasztói, Wilhelm Hauff meseíró, Heinrich Heine költő.

Az angol preromantika William Blake költészetében jelenik meg. Az angol irodalomban a későbbiekben a romantika két korszakra bontható: első generációja az angol tavi költők: William Wordsworth és Samuel Taylor Coleridge nemzedéke, míg a második generáció Lord Gordon Byron,Walter Scott, John Keats, Percy Bysshe Shelley és Mary Shelley nevével fémjelezhető. A voltaképpeni romantikus kor egyetlen angol költője sem tekintette önmagát romantikusnak. A némethez hasonló egységes mozgalom nem volt. Az angol romantika megszületésének dátuma 1798, William Wordsworth Lírai balladák című alkotása. Az angol romantika hagyományai továbbéltek a viktoriánus korban is, romantika és realizmus keveredik a Brontë nővérek művészetében.

A francia irodalomban a romantika először a Napóleon által száműzött Mademe de Staelnál jelentkezett. A romantika kezdetének jelképes időpontja 1830, Victor Hugo Hernani című darabjának bemutatója. Az év az Hernani csatája névvel vonult be a történelembe, a klasszicizmus és az új stílus képviselői csaptak össze. Jelentős költő Alphonse de Lamartine.............