.jpg)
Kultúra/ magyar szemmel
LINKAJÁNLÓ
Áron kiadó Budapest 2011 Európaiság
Politikai és morális kultúra
Szerkesztette:
KARIKÓ SÁNDOR
Lektor:
J. NAGY LÁSZLÓ
Német nyelvi lektor:
LÁZÁR EMŐKE
ISBN 963 9210 14 5
© Karikó Sándor, 2001
|
|
Részlet Karikó Sándortól
Karikó Sándor:
Szerkesztői előzetes
Manapság sokat beszélünk s vitatkozunk az Európai Uniós csatlakozás lehetséges és szükséges gazdasági kihívásáról és követelményéről. Az uniós kérdés, mondhatnánk, divattémává vált a diplomáciában, a napi politikában, a jogalkotásban és a gazdaságban tevékenykedők között. Alighanem ezzel a ténnyel függ össze, hogy az alapszó, tehát az “Európa”-kifejezés is egyre gyakrabban s a legkülönbözőbb területeken merül fel. Ismeretes “Európa-kávéház”, “Európa-divatház”, “Európa-kiállítás”, “Európa-gála”, “Európa-központ”, “Európa-kurzus” és így tovább. Mégis meghökkentő, legalábbis elszomorító, hogy milyen keveset tudunk az európaiság fogalmáról s lényegéről. Ez baj, s talán nem túlzás a feltételezés, ha mindez így marad, végzetes hibába esünk, melynek negatív következményeit ma még be sem tudjuk látni.
Nyilvánvaló, az Európai Unió mint téma s realitás, nagyon is konkrét, közvetlen, külső formában jól érzékelhető, a ráció segítségével teljességgel értelmezhető s megítélhető világ, melyet leginkább a jogi és a közgazdaságtani szakértők vizsgálnak, illetőleg a politikacsinálók befolyásolnak. Viszont az is bizonyos, hogy az “európaiság” mélyebb, absztraktabb, kevésbé megragadható, az ember egész lényét átjáró, szívét-lelkét-szellemét megmozgató, zsigereibe behatoló képződmény. Ott rejlik benne az emberi méltóság, a konkrét dolgok fölötti emelkedettség, valamifajta eszmeiség, mintául szolgáló erény s érték. Az európaiság tartalmi jegyeinek kutatásában elsősorban már nem a közgazdászok, a diplomaták, a jogszakértők, a politikai pártok jeleskednek, hanem a filozófusok, a politológusok, az etika és a pedagógia kutatói. Mi több, mindnyájunk számára nélkülözhetetlen, semmi mással nem pótolható forrással szolgálhatnak ez ügyben a különféle művészeti feldolgozások is. Közismert, a művészek képesek behatolni az emberi lélek mélybugyraiba, ahová a tudós aligha tud már elérkezni.
Az európaiság - noha távol áll tőlem az Európai Unió szerepének s jelentőségének lebecsülése - sokkal fontosabb, alapvetőbb, izgalmasabb és magasabb rendű “dolog”, mint bármilyen más konkrét társadalmi-politikai kérdés s teendő. Az európaiság, ennek megfelelően mély összefüggést s alapvető értéket fejez ki. Az európaiság egyfajta vezérelvet, gondolatkört, mintát s paradigmát képvisel. Ha ez így van, számomra érthetetlen, hogy miért olyan csekély az ismeretünk róla, amivel pedig rendelkezünk, az töredezett, jórészt bizonytalan, nem kellően megalapozott és ellentmondásos.
Azt hiszem, a tudományos lemaradás ténye mellett egy másik - az előzőnél még súlyosabb - problémával is szembesülnünk kell. Azzal tudniillik, hogy fennáll az európai értékek megfakulásának, esetleg eltűnésének veszélye. Több társadalomtudós is kifejezte abbéli aggodalmát, hogy az európaiság mint sajátos eszme- s értékvilág, valamint kultúra, fokozatosan rezervátummá soványodik, egyre inkább kénytelen átadni történelmi helyét és jelentőségét az uniformizáció, a globalizáció, az amerikanizmus gyökerében másfajta értékrendjének. Magam nem kívánom dramatizálni a helyzetet, ám az bizonyos, az európaiság “pozíciói” gyengültek az utóbbi néhány évtizedben. Mindenesetre indokoltnak tűnik eldönteni, hagyjuk-e végleg elveszni történelmi értékeinket, vagy pedig az eddigieknél komolyabb, összehangoltabb s hatékonyabb stratégiát dolgozzunk ki értékeink megőrzése, netán megerősítése érdekében. Tudjuk, a görög mitológia szerint Zeusz elrabolta Európét, a gyönyörű királylányt. Csöppet sem lenne ildomos s dicső számunkra, ha most tőlünk rabolnák el Európát..........