Ezt a szócikket át kellene olvasni, ellenőrizni a szöveg helyesírásátés nyelvhelyességét, a tulajdonnevek átírását. Esetleges további megjegyzések a vitalapon.

Ez a szócikk a német költőről szól. Hasonló címmel lásd még: Goethe (egyértelműsítő lap).

Johann Wolfgang von Goethe
Johann Wolfgang von Goethe Joseph Karl Stieler festménye
Élete
Született	1749. augusztus 28. Frankfurt am Main
Elhunyt	1832. március 22. Weimar
Nemzetiség	német
Szülei	Johann Caspar Goethe és Catharina Elisabeth Textor
Pályafutása
Alkotói évei	1767-1832
Johann Wolfgang von Goethe aláírása

 Johann Wolfgang von Goethe (Frankfurt am Main, 1749. augusztus 28. – Weimar, 1832. március 22.) német író, költő. A német irodalom egyik klasszikusa, a világirodalom egyik legnagyobb költője. A líra, a dráma és az epika műnemében egyaránt remekművek sorát alkotta.

Élete [szerkesztés]

Családja és gyermekkora [szerkesztés]

Goethe szülőháza Frankfurtban, Németországban (Grosser Hirschgraben)

Goethe édesapja, Johann Caspar Goethe (Frankfurt, 1710. július 29. – Frankfurt, 1782. május 25.), 38 éves korában, 1748. augusztus 20-án Frankfurtban vette el feleségül az akkor még csupán 17 éves Catharina Elisabeth Textort (Frankfurt, 1731. február 19. – Frankfurt, 1808. szeptember 15.), aki Johann Wolfgang Textor frankfurti polgármester leánya volt.

A visszaemlékezéseiből kiderül, hogy édesapja sokoldalú műveltségű, köztiszteletben álló jogász volt, aki magánvagyonából élt, egészen a merevségig komoly, rendszerető, szilárd férfiként ismerték, vele ellentétben állt az édesanyja képe, egy melegszívű asszony, akit természetes vidámság és derült életfelfogás jellemeztek. Johann Wolfgang első gyermeke volt a szülőknek, a házaspár hat gyermeke közül csupán ő, és egy évvel fiatalabb húga, az 1750-ben született Cornelia Friederike Christiana maradt életben.

Johann Caspar Goethe, a költő édesapja. Georg Friedrich Schmoll akvarellje, 1775

Catharina Elisabeth Goethe, a költő édesanyaj.Georg Oswald Mayportréja, 1776

Az ifjú Goethének és húgának boldog gyerekkora volt a szülői házban. Édesapjuktól és házitanítóktól általános magánleckéket kaptak, ezen felül nyelvekre is oktatták őket (tanultak latinul, franciául, görögül és angolul). Goethe későbbi éveiben nagyon fontosnak tartotta az idegen nyelvek ismeretét.

Goethe költői tehetségét, mint ő maga is mondta, édesanyjától örökölte, s gyermekkorában az ő hatása alatt állott.

Fiatalkora, tanulmányok [szerkesztés]

Johann Caspar nem szerette volna, ha gyermekeinek az oktatás hiánya miatt ugyanazokat a hátrányokat kellett volna elszenvednie, mint neki, így taníttatásukról igen magas szinten gondoskodott. Tanult rajzolni, úszni, lovagolni, vívni; mindent, ami egy előkelő ifjú képzettségéhez tartozott. Goethe kezdetektől fogva nem kedvelte az egyházat, az egyház történetét a „tévedések és az erőszak keverékeként”(Mischmasch von Irrtum und Gewalt) jellemezte. Igen szeretett rajzolni, nagyon korán kezdett érdeklődni az irodalom – különösen Friedrich Gottlieb Klopstock és Homérosz – iránt. Kedvelte a színházat is, és rajongott a bábszínházért.

Tanulmányai némileg félbeszakadtak, mikor 1759-ben a franciák Frankfurtot megszállották. A Goethe-házhoz egy francia tiszt, Thoranc gróf volt beszállásolva, ki élénken érdeklődött a művészetek iránt, képeket vásárolt, színházba járt, ami az ifjú Goethére sem maradt hatástalanul. A korán érett gyermek 15 éves korában az életet közelebbről is kezdte megismerni, olyan fiatalemberek társaságába keveredett, akik nem egyszer éjjeli elmaradásra is rávették. Ez időre esik a költő első szerelme, melynek tárgya egyik új barátjának nővére, Margit (Gretchen) volt. Nevét a Faustban örökítette meg a költő.

Atyja szép jövőt akart biztosítani a fényes tehetségű gyermeknek, ezért jogi tanulmányokra szánta, bár Goethe szívesebben foglalkozott volna a régiségtudománnyal. 1765-ben, tizenhat éves korában tehát az ifjú Goethe Lipcsébe került jogot hallgatni 1768-ig. A jog azonban nem vonzotta, sőt az egyetemi tanulmányok általában nem. Jobban kedvelte Christian Fürchtegott Gellert költészet óráit, amelynek rendszeres látogatója volt. A város mind emberként, mind költőként nagy hatással volt rá, szívesen töltötte idejét új, lelkes barátaival, Schlosserrel, későbbi sógorával, s Berisch-sel, egy előkelő ifjú nevelőjével, akik költői tevékenységre buzdították. Eddigi kísérleteit mind elégette, s ezek közül csak egy maradt fönn: Poetische Gedanken über die Höllenfahrt Christi. Helyette újabb kísérleteket tett a líra és dráma terén.