Johann Gottlieb Fichte

 

LINKAJÁNLÓ

https://hu.wikipedia.org/wiki/Fichte

 

Részlet: Fichte több olyan munkát is írt, amelynek címében a tudománytan megjelölés valamilyen formában szerepel. Ezek:

    • A tudománytan vagy az úgynevezett filozófia fogalmáról (1794)
    • A teljes tudománytan alapvetése (1794)
    • A tudománytan sajátosságának alapvonalai (1795)
    • Első bevezetés a tudománytanba (1797)
    • Második bevezetés a tudománytanba (1797)
    • Kísérlet a tudománytan új kifejtésére (1797)
    • A tudománytan kifejtése (1801)
    • A tudománytan általános vázlata (1810)

Az erkölcstan rendszere (1798) a tudománytan eredményeire épül. A cselekedet eszerint akkor erkölcsös, ha az alapja az Én abszolút önállóságának megfelelően az, hogy megszünteti az Én minden függőségét a természettől.

Az erkölcsiség elve ezért abban a gondolatban rejlik, hogy az Énnek a „szabadságát kivétel nélkül és teljességgel az önállóság fogalma szerint kell meghatároznia”.

A cselekedetet a kötelesség fogalma határozza meg úgy, ahogyan az a kategorikus imperatívuszbóladódik. Fichte a A természetjog alapja (1796) című írását – mely szintén a tudománytan elveit követi – etikai főműnek szánta.

„Egy eszes lény nem tudja magát tételezni anélkül, hogy ne tulajdonítana magának szabad működést.”

E szabad működésre való felhívás azonban csak más eszes lények felől irányulhat az Énre.

„Az Én csak azáltal tudja magát önálló cselekvőként felfogni, hogy más szabad eszes lényeket feltételez magán kívül, akik cselekvési játékterüket az ő cselekvési lehetőségeinek javára korlátozzák, és így mint eszes lényt elismerik.”

Az Én saját öntudatához és szabadságához a másik közvetítésével jut el, azaz nem képes tételezni magát anélkül, hogy más eszes lényekkel kapcsolatban ne állna. Ezt nevezi Fichte jogviszonynak:

„A rajtam kívüli szabad lényt mint olyat minden esetben el kell ismernem, azaz szabadságomat az ő szabadságának a fogalma által korlátoznom kell.”

A cselekvés lehetőségének feltétele az érzéki világban a test. Ezért mint a személy ősjoga érvényesül a test sérthetetlenségére és szabadságára való jog, és jog a szabad tevékenység tartós folytatására a világban. Ennek a szabadságnak a közösségben korlátoznia kell magát mások szabadsága által. A jogviszony érvényesítését szolgálja a kényszerjog. Ez a szabad akaratból kötött szerződésen alapul és közös államiságot követel meg a jogi kényszer gyakorlásához.

Felhasznált irodalom:

  • Peter Kunzmann, Franz-Peter Burkard, Franz Wiedmann: Filozófia Atlasz; Ford.: Jenei Kinga, Jenei Zsolt; Athenaeum Kiadó, Budapest, 1999
  • Lendvai L. Ferenc: Johann Gottlieb Fichte in: 33 híres bölcseleti mű; Móra Könyvkiadó, Budapest, 1995

Művei [szerkesztés]

Fontosabb műveinek címe magyarul [szerkesztés]

  • Kísérlet minden kinyilatkoztatás kritikájára (1792)
  • Előadások a tudás emberének rendeltetéséről (1794)
  • A tudománytan alapjai (1794/1795)
  • A természetjog alapjai (1796)
  • Az erkölcstan rendszere a tudománytan elvei alapján (1798)
  • A zárt kereskedőállam. Filozófiai terv a Jogtan függelékéül és egy jövőbeli politika ízelítőjeként(1800)
  • Az ember rendeltetése (1800)
  • A tudás emberének lényegéről (1805)
  • A jelenlegi kor alapvonásai (1806)
  • Útmutatás az áldott élethez, avagy vallástan (1806)
  • Beszédek a német néphez (1807/1808)

Magyar kiadások [szerkesztés]

  • Első és második bevezetés a tudományba. Gyula: Leopold Nyomda 1941.
  • A tökéletes állam. Bp.: Phoenix 1943.
  • Az ember rendeltetése. Bp.: Európa 1976.
  • Az erkölcstan rendszere. Bp.: Gondolat 1976.
  • Válogatott filozófiai írások. Bp.: Gondolat 1981.
  • Beszédek a német nemzethez (tizenegyedik beszéd). Pécs: Tanulmány, 1995. (in: Eszmék a politikában: a nacionalizmus.)
  • Tudománytan Nova Methodo. Pécs: Jelenkor, 2002.
  • Minden kinyilatkoztatás kritikájának kísérlete. Bp.: L'Harmattan, 2003.
  • A boldog élet útmutatója avagy a vallás tana. Bp.: Szent István Társulat, 2010.